Rohanj nyugodtan!

Selye János, a bécsi születésű magyar, világhírű orvos-kutató 1936-ban publikálta előszőr azt a cikket, melyben egyértelműen kimutatta a stressz egészségkárosító, sőt, akár halált is okozó hatását. A Nature című lapban jelent meg ez az írás, Károsító tényezőkkel előidézett szindróma címmel, melyre a stresszkutatás alapjaként tekint a világ.

A betegségek közül ma már köztudottan a stresszhez kötjük például a gyomorégést, gyomorfekélyt, az infarktust, és a mozgásszervi megbetegedések közül is néhányat. A Selye-elméletet tovább kutatva az elmúlt évtizedekben újabb betegségekről derült ki, hogy a stresszes állapot következményei, például a gyulladásos bélbetegségről, vagy egyes autoimmun megbetegedésekről és hormonális betegségekről is. De miért betegíti meg ilyen széles spektrumban a stressz az emberi testet?

A stressz alapvetően nem nevezhető károsnak, hiszen egy olyan folyamatról van szó, mely akár az életünket is megmentheti. A stresszválaszt az “üss vagy fuss” üzeneteként is szokták emlegetni, hiszen veszélyhelyzetben az emberi agy ezt a két megoldást kínálja fel: vagy harcolj, vagy menekülj. Ma az ellenséges támadás, vagy állatok általi támadás kevésbé van már jelen a mindennapokban, úgyhogy az “üss” parancsot nem igazán tudjuk megtapasztalni, de a “menekülj” üzemmód mindenkinek ismerős lehet. Stresszhatás például az is, amikor egy felénk száguldó autót pillantunk meg az úton, ekkor a stressz segít minket abban, hogy egy pillanat alatt döntést hozzunk, mozgósítsuk az energiáinkat és elugorjunk az autó elől. Ez a “fuss” parancs teljesítése. A teljes folyamat nagyon rövid idő alatt lezajlik, a helyzetből való kilépést követően a vérnyomásunk záros határidőn belül visszaáll a normális mértékre, a szívdobogásunk lelassul, elernyednek az izmaink, és általában: megnyugszunk.

“Jó” stressznek tekinthető az is, amikor vizsgahelyzetben drukkolunk, hiszen ha ez nem csap át pánikszintű izgalommá, akkor segíti a koncentrációt, a teljesítményt.

Mi történik, ha nem rövid, behatárolt időre ér minket a stressz? Mi történik, ha olyan izgatottsággal élünk együtt, melynek nincs oldása, kisülése, megnyugvása?

A szervezet számára ugyanaz az inger az autó közeledése, mint egy munkahelyi feszültség, félelem a főnöktől, határidő közeledése, vagy károsító magánéleti kapcsolatban folytatott élet. Ugyanúgy beindítja a stresszinger az “üss vagy fuss” élettani parancsot. A különbség az, hogy ezek elől a helyzetek elől nem tudunk elugrani, a stressznek nincs kifutása, a stresszhatás állandósul. Ez a konstans hatás vezet aztán ahhoz, hogy a folyamatosan feszült helyzetben lévő test működése szüntelenül egészségkárosító üzemmódban létezik, melynek következtében kialakul a beteg állapot.

Köznapi néven stressznek, hivatalosan distressznek nevezzük azt a típusú stresszt, ami már nem segíti, hanem egyértelműen károsítja az emberi szervezetet. A rombolóhatás függ a stresszállapot tartósságától, mértékétől, ill. a stressz alatt álló személy egyéni stressztűrő képességétől.

Elkerülhető-e a napi distressz? A válasz: sajnos nem. Aki szeret, bizonyos szintig stressz éri a szeretteiért való aggodalom miatt; akinek fontos a munkája, az nem tud nem izgulni határidők, elvásárok kapcsán; kapcsolatainkban is vannak stresszes időszakok; az életünk tempója pedig annyira gyors, hogy gyakorlatilag a napi teendőink mennyisége már önmagában erős stresszfaktort jelent.

Mit tehetünk hát az egészségünkért? Popper Péter erről azt mondja, hogy a nyugati világban a stressz, a rohanás ma nem megkerülhető, aki ebben a társadalomban létezik, ezzel a rohanással létezhet csak. Nem mindegy azonban, hogy izgatottan rohanunk-e, vagy nyugodtan rohanunk. Végső soron ebben van a megoldás kulcsa: hogy képesek vagyunk-e egy olyan stabil, belső sziget kialakítására önmagunkban, ahová mindig vissza tudunk vonulni, hogy rendezzük a szétzilálódott idegeinket, ahol mindig nyugalom vár, ahol újra koncentrálni tudjuk erőinket, ahol mindig vannak tartalékok. Ehhez egyrészt el kell sajátítani a tudatos stresszkezelés technikáját, másrészt mentálisan meg kell erősödnünk. A meditáció, például a mindfulness lehetővé teszi, hogy akár néhány percre is, de visszatérjünk a saját szigetünkre, átéljük a belső nyugalmat, alkalmat nyújtva ezzel a testünknek a működése rendezésére. Komoly támogatói lehetünk saját magunknak akár az egészségmegőrzésben – akár az egészségrombolásban.

Forrás: www.termeszetvilaga.hu, www.medicalonline.hu, www.egeszseg.hu, Popper Péter írásai

Tallér Zsófia

(Visited 148 times, 1 visits today)

Te mit gondolsz erről?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük